Balatonfűzfő HTP


Balatonfűzfő Hivatásos Tűzoltóság
története



A tűzoltóság Balatonfűzfőn – Fűzfőgyártelepen  – az 1920-as években megtelepülő ipar, valamint a hozzá kapcsolódó lakótelep védelmére jött létre. Feladata alapvetően az emberi életeknek és az anyagi javaknak a tűztől való védelme, mentése volt.
 
A II. világháború utáni államosítás 1949-ben érte el a tűzoltóságokat, így ezt az egységet is.
Ettől az időszaktól kezdve feladata volt a tűzoltás és műszaki mentés, valamint tűzmegelőzési hatósági, szakhatósági feladatok végzése a fűzfőgyártelepi üzemek, illetve a hozzájuk csatlakozó lakótelep területén. A testület jogállása, a feladatok mélysége, valamint az ehhez szabott személyi és tárgyi feltételek a rendszerváltásig eltelt időben többször változtak.
 
A térség vegyiparának fejlődésével a működési (tűzoltás/műszaki mentés) és az illetékességi (tűzmegelőzés) terület kibővült a Papkeszi, valamint Peremarton-gyártelep területén lévő üzemekre és lakótelepeikre. A műszaki fejlesztés ebben az időben a gyárak feladata volt, valamint az épületek kezelése és fenntartása is. A szakmai feladatok végzése, irányítása, a személyi feltételek biztosítása az Állami Tűzoltóság szervezetén belül történt meg.
 
Az állami Tűzoltóság rendszerében kölcsönös segítségnyújtással biztosították a megfelelő mennyiségű embert és technikát a tűzoltáshoz és műszaki mentéshez. Ebben az időben a „Fűzfőgyártelepi Üzemi Tűzoltóparancsnokság” komoly szakmai elismertséget vívott ki magának, hiszen speciális feladata – gyors, néhány percen belül történő beavatkozás a robbanóipari és vegyipari üzemek robbanásainál, tüzeinél – különbözött a többi tűzoltóságétól. Mivel úgy Veszprém megye, mint a szomszédos megyék területén megjelentek a komolyabb tűzeseteknél és baleseteknél a fűzfői tűzoltók, minden alkalommal dicséretesen megállták helyüket, kamatoztatták szakmai tudásukat, elismerést vívtak ki maguknak bátor helytállásukkal. (Néhány emlékezetes eset a 60-as évektől napjainkig: Veszprémben a megyeháza tűzesete, a Nitrokémia területén bekövetkezett robbanások és tüzek, a papírgyár több nagy tüzesete, a balatonfüredi vasútállomás tüze, a siófoki vasúti katasztrófa német autóbusszal, pár éve az emberéleteket is követelő pirotechnikai robbanások, majd tüzek, a vegyipari hulladékégető, majd a hulladékkezelő tüze – de sorolhatnánk hosszasan a komoly, embert próbáló eseményeket.)
 
A rendszerváltás után az illetékességi és működési terület kibővült a Kelet-Balatoni Kistérség településeinek nagy részére. 1993-tól a hivatalos megnevezés üzemiről önkormányzati tűzoltóságra változott, majd 1996-tól ténylegesen önkormányzati intézmény lett, önálló költségvetési szervként működve.
Ettől az időponttól kezdve látványos és szükséges fejlődés indult meg a tűzoltóságon. 1996-97-ben automata szertárkapuk beépítése és az épület részleges felújítása történt meg. (A szertárkapu cseréje már 1979. óta váratott magára.) Az évtizedek során elavult, műszakilag lepusztult tűzoltó gépjárművek lecserélése is megkezdődött: 1997-ben megérkezett az első, pályázati úton beszerzett Mercedes-Rosenbauer 1234-es gépjárműfecskendő. Ugyanezen típus második példánya is hadrendbe állt pár éven belül. Jelentősen bővült a nagyértékű műszaki felszerelések köre, a tűzoltó technika terén elértük a szomszédos nyugati országok színvonalát. Az informatikai fejlesztések tekintetében országosan elsők között szerepelt a fűzfői tűzoltóság, de megjelent országos kiállításon a teljesen helyi tervezésű és kivitelezésű jégről-mentő katamarán is. A fejlesztések pénzügyi alapját elsősorban a Nitrokémia, illetve a működési területen működő üzemek, továbbá az önkormányzatok biztosították. Ez a kezdeti időszakban különböző pénzügyi konstrukciók révén, később a térség tűzvédelmére létrehozott alapítványon keresztül történt.
Külön említést érdemel az elmúlt évek több műszaki fejlesztése, elsősorban a nagyértékű vízszállító jármű beszerzése, amelyhez a pályázati önrészt a térség önkormányzatai és vállalkozásai biztosították. Az anyagiak előteremtése ez utóbbi esetekben Kovács István és Szabó Péter parancsnok urak és munkatársaik áldozatos szervező munkájának eredménye.