Pétfürdő HTP


Pétfürdői Tűzoltóság története

 

Az 1920-as években kezdődött a nehézvegyipar létesítményeinek kiépítése Pét puszta térségében, mellyel új település is létrejött Pétfürdő néven. Az üzemek nagy vízigényét Pét patak vízhozamával oldották meg. Az itt előállított szintézis gáz gyártásához a várpalotai lignitet használták ezek a technológia a kezdetektől fogva tűz és robbanás veszélyesnek bizonyult, amely tény a létesítmény szervezett tűzvédelmét vonta maga után.
A harmincas évek elején a Nitrogén Műtrágyagyár építésével egyidejűleg
tűzoltólaktanya is épült. Az ipari fejlesztésekkel együtt a tűzoltóság szakfelszerelései jelentős innováción mentek keresztül és az eszközökkel jól felkészült egység dolgozott. A Péti Nitrogénművek üzemmenete ezekben az időkben európai színvonalúnak számított.
A második világháború idején 1944. június 14-én a Pétfürdői ipartelepet szövetségesek szőnyegbombázása sújtotta. A támadás utáni mentési munkálatokból a helyi tűzoltók is oroszlánrészt vállaltak.
A háború utáni újjáépítések során a tűzvédelem is újjászerveződött. 1951-ben Várpalota, Pétfürdő, Inota településekből szerveződve Várpalota városi rangot kapott. Ezekben az időkben, a térségben számos ipari üzem működött, melyek mindegyike létesítményi tűzoltó egységgel is rendelkezett. Az államosítás során Pétfürdői telephellyel megalakult Várpalota Városi Tűzoltóság, amelynek működési területéhez már a környező települések és azok üzemei is hozzá tartoztak.
A rendszerváltást követően az 1996-os tűzvédelmi törvénnyel a tűzoltóság Várpalota Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságként működött tovább.
Eredményes népszavazást követően 1997-ben Pétfürdő önálló településként leszakadt Várpalotáról. Ezzel a tűzoltóság fenntartójának személyében is változás állt be. Ezek után Pétfürdő Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságként működött az egység.
2012. január 1-én az egységes katasztrófavédelmi rendszer létrejöttével a szervezet Pétfürdő Hivatásos Tűzoltóság néven illeszkedik a védelmi struktúrába.